Csepel, 1925. január 8., hajnal. Gricsák Pálhoz, a Weisz Manfréd Lőszergyár éjjeliőréhez bekopogott munkába indult ismerőse: a sötétben két lopakodó alakot látott keresztülvágni a gyárudvaron. Nosza, az őr utánuk eredt, s a Duna-parton utol is érte a két ismeretlent, akik a bőröndjeikből valamit a folyóba szórtak.

Azt mondták, nemrég elpusztult kutyájuk, Franci földi maradványainak adták meg a végtisztességet. A pár eltávozott, az őr viszont körbenézett, s a közelben ruhafoszlányokra lett figyelmes. Szólt a rendőröknek, akik némi tépelődés után kiszálltak a bejelentés helyszínére, majd hamarosan vércseppekre bukkantak a parton.

Megindult a nyomozás.

Léderer Gusztáv, a Nemzeti Hadseregből leszerelt honvéd főhadnagy 1921 augusztusától csendőrtisztként szolgált Csepelen. Neje, Schwartz Mária – becenevén Mici – katonatiszt- feleségként megszokta a szolid jólétet, ám a csendőri fizetésből bizony csak jóval kevesebbre tellett.

Vajon honnan lehetne pénzt szerezni? Nos, úgy gondolta: férje korábbi laktanyai ismerősétől, a katonai menzára élelmet szállító üzletcsoport tulajdonosától, Kodelka Ferenc hentesmestertől. Ezért a nő addig mesterkedett, mígnem meghódította és a szeretője lett – cserébe rendszeresen és szorgosan pumpolta a vérmes férfiút. Ámde a titok egyszer csak kipattant, mire a felszarvazott férj fejében megszületett a szörnyű terv: a csábító hentesnek meg kell halnia!

A házaspár első ízben még az előző év decemberében kísérelte meg eltenni láb alól a szerelmi háromszög mit sem sejtő tagját. Fantasztikus üzletet ajánlottak neki: egy gazdag külföldi üzletember csodás budai ingatlant akar vásárolni, amihez rövid időre szüksége volna 100 millió korona készpénzre. Ha megjön a dollárátutalása a pesti bankjába, zsíros, 15 százalékos kamattal adja vissza a kölcsönt. Kodelka ráállt az üzletre.

Lédererék meghívták, a hentes hozott is magával 70 millió koronát. Megvacsoráztak, iszogattak, miközben altatószert kevertek Kodelka poharába, aki hamarosan elálmosodott, majd öntudatlanul lefordult a székéről. Amikor később a földön fekve magához tért, jobb keze csuklóját hatalmas kötés borította. Ekkor Lédererné előállt a hazug mesével, hogy mi is történt: a kedves vendég vacsora közben hirtelen rosszul lett, elájult, a kezében lévő poharat hozzáütötte az asztalhoz, a szertehulló szilánkok pedig felhasították az eret a csuklóján. Sugárban ömlött a vér, ezért orvost hívattak hozzá, az tette a kötést a sebre. A hentes gyanútlanul elhitte a történetet. Az ördögi házaspár ezúttal elmerészkedett az ér elvágásáig, de a halál előszobájában megtorpant.

Ám rövid idő múltán eldöntötték: most már tényleg ütött az óra!

Kodelka megígérte Micinek, hogy a január 7-én esedékes heti légyottját semmiképpen nem hagyja ki. Léderer aznap délelőtt az állomáshelyén, a csepeli csendőr-századirodán régen használt Frommer típusú revolveréből egy állítólag beszorult töltényhüvelyt akart kiszedni, ezért elsütötte azt. Ez volt a próbalövés, mivel este szüksége volt a fegyverére. Másnapra elkérte magát a szolgálatból. Hazafelé lúgkövet vásárolt, hogy a feleségével a vérnyomokat eltüntethessék. Aztán egy kisvendéglőben csendesen múlatta az időt.

Kora este otthon mindhárman összegyűltek, ettek-ittak. Később Lédererné felajánlotta a hentesnek, aludjon náluk, mert reggel úgyis korán kell kelni, hogy nyitásra a bankban legyenek a dollárbeváltást elintézni. Kodelka beleegyezett. Amikor a hentes elaludt, Léderer közvetlen közelről fejbe lőtte. A kifolyó vért a felesége egy lavórba gyűjtötte. Az áldozat óráját, gyűrűjét, nyakláncát és szivartárcáját elvették. Léderer a holttest feldarabolásába kezdett.

A hullát 22 darabba vágta, egyes részeit megnyúzta, hogy ha valamikor megtalálnák, állati tetemnek véljék. A szörnyű bűnjeleket bőröndökbe gyömöszölte. Mici asszonnyal ezután véres terhükkel együtt elindultak a Duna-partra.

A tetteseket hamar elfogták. A tetem néhány darabját megtalálták a házaspár lakásának padlásán. A maradványokon a feldarabolás és a nyúzás ellenére is felismerhető maradt Kodelka egyik jellegzetes tetoválása. A rendőrség bűnjelként lefoglalta a véres bőröndöket, húsvágó bárdot, konyhakést, párnát, lepedőt, valamint Léderernek a tetem szétdarabolásánál használt, azóta kimosott és még száradó ruhadarabjait.

Léderer Gusztávot a hadbíróság még az év májusában kötél általi halálra ítélte. Lédererné először ugyancsak halálbüntetést kapott, amit később életfogytiglanra enyhítettek, majd 15 év múltán jó magaviseletére való tekintettel szabadon engedték. Negyedszázaddal később állítólag még látták Pesten: az Emke cukrászda előtt virágot árult.

A gyilkosság hullámai csak lassan ültek el, a szörnyű bűneset emlékét egy dalocska is segítette ébren tartani: „Lédererné, mi van a kosárban? Kodelkának keze, feje, lába!” Bár a megölt hentesmester feje soha nem került elő...