Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek.

A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol…

A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Hogy miért? Mert van egy versike, ami alapján meghallnak a villába meghívott emberek. 

Tízen érkeznek. Hányan távoznak? Talán seni! Na és persze ki a gyilkos? Hát a bíró,  akiről azt hisszük, hogy meghalt már a közepe felé.

A versike pedig így szól:

Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.

Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.

Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.

Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.

Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.

Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.

Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.

Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.

Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.

Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek.

Joylandben, az attrakciókkal teli észak-karolinai vidámparkban jókedvet és boldogságot árusítanak, legalábbis tulajdonosának üzleti filozófiája szerint. De azt nem reklámozzák, hogy évekkel azelőtt brutálisan megöltek ott egy lányt, akinek a szelleme azóta kísért az elvarázsolt kastélyban. 

Ide érkezik nyári munkára Devin Jones, a magánéleti válsággal küzdő egyetemista. Elhagyta a barátnője, és fogalma sincs, mihez kezdjen az életével. Kivesz egy szobát az egyik kis háznál, ami a part mentén található. Szép lassan belejön a vidámparki munkába, ahol a lelke megerősödik, barátokra tesz szert.

Amikor tudomást szerez Joyland titkáról, nyomozni kezd, hogy kiderítse, vajon ki lehetett a gyilkos. Madame Fortuna, a médium veszélyre figyelmezteti… Csak nem várható újabb, hasonló gyilkosság? De igen, őt próbálja megölni az a gyilkos, aki a lányt is megölte annak idején az elvarászolt kastélyban. Mert ott dolgozik a gyilkos a vidámparkban, Devin munkatársa személyében. És ki lehet a kutyás kisfiú Devin jövőjében? Devin szomszédja a tengerparti sétányon. A nő egyedül neveli beteg gyerekét, és Devin összeismerkedik velük, sokat jár hozzájuk, és persze beleszeret a nőbe. 

Egy igazi krimi történet (bár nem megszokott a krimi S. KIngtől), kis szerelmi szállal vegyítve.

Csepel, 1925. január 8., hajnal. Gricsák Pálhoz, a Weisz Manfréd Lőszergyár éjjeliőréhez bekopogott munkába indult ismerőse: a sötétben két lopakodó alakot látott keresztülvágni a gyárudvaron. Nosza, az őr utánuk eredt, s a Duna-parton utol is érte a két ismeretlent, akik a bőröndjeikből valamit a folyóba szórtak.

Azt mondták, nemrég elpusztult kutyájuk, Franci földi maradványainak adták meg a végtisztességet. A pár eltávozott, az őr viszont körbenézett, s a közelben ruhafoszlányokra lett figyelmes. Szólt a rendőröknek, akik némi tépelődés után kiszálltak a bejelentés helyszínére, majd hamarosan vércseppekre bukkantak a parton.

Megindult a nyomozás.

Léderer Gusztáv, a Nemzeti Hadseregből leszerelt honvéd főhadnagy 1921 augusztusától csendőrtisztként szolgált Csepelen. Neje, Schwartz Mária – becenevén Mici – katonatiszt- feleségként megszokta a szolid jólétet, ám a csendőri fizetésből bizony csak jóval kevesebbre tellett.

Vajon honnan lehetne pénzt szerezni? Nos, úgy gondolta: férje korábbi laktanyai ismerősétől, a katonai menzára élelmet szállító üzletcsoport tulajdonosától, Kodelka Ferenc hentesmestertől. Ezért a nő addig mesterkedett, mígnem meghódította és a szeretője lett – cserébe rendszeresen és szorgosan pumpolta a vérmes férfiút. Ámde a titok egyszer csak kipattant, mire a felszarvazott férj fejében megszületett a szörnyű terv: a csábító hentesnek meg kell halnia!

A házaspár első ízben még az előző év decemberében kísérelte meg eltenni láb alól a szerelmi háromszög mit sem sejtő tagját. Fantasztikus üzletet ajánlottak neki: egy gazdag külföldi üzletember csodás budai ingatlant akar vásárolni, amihez rövid időre szüksége volna 100 millió korona készpénzre. Ha megjön a dollárátutalása a pesti bankjába, zsíros, 15 százalékos kamattal adja vissza a kölcsönt. Kodelka ráállt az üzletre.

Lédererék meghívták, a hentes hozott is magával 70 millió koronát. Megvacsoráztak, iszogattak, miközben altatószert kevertek Kodelka poharába, aki hamarosan elálmosodott, majd öntudatlanul lefordult a székéről. Amikor később a földön fekve magához tért, jobb keze csuklóját hatalmas kötés borította. Ekkor Lédererné előállt a hazug mesével, hogy mi is történt: a kedves vendég vacsora közben hirtelen rosszul lett, elájult, a kezében lévő poharat hozzáütötte az asztalhoz, a szertehulló szilánkok pedig felhasították az eret a csuklóján. Sugárban ömlött a vér, ezért orvost hívattak hozzá, az tette a kötést a sebre. A hentes gyanútlanul elhitte a történetet. Az ördögi házaspár ezúttal elmerészkedett az ér elvágásáig, de a halál előszobájában megtorpant.

Ám rövid idő múltán eldöntötték: most már tényleg ütött az óra!

Kodelka megígérte Micinek, hogy a január 7-én esedékes heti légyottját semmiképpen nem hagyja ki. Léderer aznap délelőtt az állomáshelyén, a csepeli csendőr-századirodán régen használt Frommer típusú revolveréből egy állítólag beszorult töltényhüvelyt akart kiszedni, ezért elsütötte azt. Ez volt a próbalövés, mivel este szüksége volt a fegyverére. Másnapra elkérte magát a szolgálatból. Hazafelé lúgkövet vásárolt, hogy a feleségével a vérnyomokat eltüntethessék. Aztán egy kisvendéglőben csendesen múlatta az időt.

Kora este otthon mindhárman összegyűltek, ettek-ittak. Később Lédererné felajánlotta a hentesnek, aludjon náluk, mert reggel úgyis korán kell kelni, hogy nyitásra a bankban legyenek a dollárbeváltást elintézni. Kodelka beleegyezett. Amikor a hentes elaludt, Léderer közvetlen közelről fejbe lőtte. A kifolyó vért a felesége egy lavórba gyűjtötte. Az áldozat óráját, gyűrűjét, nyakláncát és szivartárcáját elvették. Léderer a holttest feldarabolásába kezdett.

A hullát 22 darabba vágta, egyes részeit megnyúzta, hogy ha valamikor megtalálnák, állati tetemnek véljék. A szörnyű bűnjeleket bőröndökbe gyömöszölte. Mici asszonnyal ezután véres terhükkel együtt elindultak a Duna-partra.

A tetteseket hamar elfogták. A tetem néhány darabját megtalálták a házaspár lakásának padlásán. A maradványokon a feldarabolás és a nyúzás ellenére is felismerhető maradt Kodelka egyik jellegzetes tetoválása. A rendőrség bűnjelként lefoglalta a véres bőröndöket, húsvágó bárdot, konyhakést, párnát, lepedőt, valamint Léderernek a tetem szétdarabolásánál használt, azóta kimosott és még száradó ruhadarabjait.

Léderer Gusztávot a hadbíróság még az év májusában kötél általi halálra ítélte. Lédererné először ugyancsak halálbüntetést kapott, amit később életfogytiglanra enyhítettek, majd 15 év múltán jó magaviseletére való tekintettel szabadon engedték. Negyedszázaddal később állítólag még látták Pesten: az Emke cukrászda előtt virágot árult.

A gyilkosság hullámai csak lassan ültek el, a szörnyű bűneset emlékét egy dalocska is segítette ébren tartani: „Lédererné, mi van a kosárban? Kodelkának keze, feje, lába!” Bár a megölt hentesmester feje soha nem került elő...

A történet főhőse, a tizenhat éves, szegénysorsú Katya, aki a nyáriszünetben dadusként dolgozik egy családnál, hogy pénzt keressen. Két kisgyermekre vigyáz, és nagyon távol van a saját otthonától. Megismerkedik egy kedves és dúsgazdag öregúrral, az író és festőművész Kidderrel. Egyre többet találkoznak, és szép lassan érzéseket is táplál felé. Modellt ül neki, eleinte csak felöltözve, de a férfi fehérneműben, aztán meztelenül is meg akarja örökíteni... Ezért néha pénzjuttatást is kap. Az olvasó egyre inkább azt érezheti, hogy egy pedofil öregember és egy kedves, ártatlan kislány történetét olvassa. De aki erre vár, azt ki kell ábrándítsam, az öregúr 1 eset kivételével nem bántja a lány (igaz ebben az 1 esetben, mintha erőszak lenne a történet vége). S ekkor egyre-másra következnek a meglepetések, és egészen más irányba kanyarodik a történet. Az öregúr arra kéri a lányt, hogy segítsen neki végetvetni az életének. Illetve pontosabban legyen jelen, mikor öngyilkosságot követ el. És.... persze mivel Katya mondhatni megszerette Kiddert, így vállalja a feladatot. Az öregúr gyógyszert vesz be és az ágyába fekszik, Katya pedig melléfekszik az ágyban, és....

A megrázó történet egy kilencéves kisfiúról szól, akinek édesapja egy náci haláltábor vezetője, s ezért a család (apa, anya, lányka, fiúcska) a tábor mellé költözik. Eleinte Brunó a szobája ablakából figyeli a tábor lakóit, és el sem tudja képzelni, hogy mit csinálhat ott ennyi ember egyszerre. Az unatkozó, magányos Bruno egyszer csak felfedező útra indul a hosszú és magas kerítés mentén... Beszédbe elegyedik egy kisfiúval (Brúnó a kerítés egyik felén, a kisfiú pedig a másik felén). Lassan napi rutinná válik a beszélgetésük (néha ételt is visz a számára), és mondhatni jó barátok lesznek (már ha egy ilyen helyzetben beszélhetünk egyáltalán barátságról - zsidó és német gyerekek barátsága)...

Egy nap a kisfiú nem találja a táborban az apukáját, és Brunó segítségét kéri a keresésben, áthívja a kerítésen belülre. Brunó átmászik a kerítésen, és segít barátjának a kérésében; sajnos egy váratlan esemény árnyékolja be a tervüket... Sorakozót rendelnek el az őrök, és egy csapat rabot rendelnek az egyik épületbe. A két fiú kéz-a kézben menetelnek a gázkamra felé, ahol megpecsételik sorsukat.

Bár a könyv gyerekeknek szól (gyerekes nyelven íródik), de a témája szempontjából felnőtt ember is meghatónak találhatja a könyvet. így csak ajnlani tudom bármely korosztálynak.